[62-43] [42-23] [22-3] [2-1] [Archívum]
Kellemes hétvégét kívánok! |
Szablya István: Nyuszi- mese
Nyúlmamának húsvét táján
nyuszilánya született -
egész népes rokonsága
körülállta, megcsodálta
a kis nyuszigyereket...
Örvendezve babusgatták
nénjei és bátyai
ölbe vették, dédelgették,
majd megették, úgy szerették -
vitték volna játszani...
Hoztak édes sárgarépát,
friss káposztalevelet;
táncoltak, daloltak néki
ám az álmos nyuszi bébi
nem játszott és nem evett...
Nyúlanyó az ajtó mellett
nevette a hajcihőt –
de a végén megsokallta,
és a lármás nyuszihadra
feladta a nyúlcipőt...
Egy kis nyuszit boltba küldött:
Hozzon langyos friss tejet –
két testvérke tüzet rakott,
másik három mosogatott –
mindenki serénykedett...
Nyuszipapa sem maradt rest
ő a bölcső mestere:
Fürgén, gyorsan nekilátott,
egy nagy tojást ketté vágott,
s puha szénát tett bele...
Egy fél tojás így lett bölcső,
míg a másik darabot
kiskocsinak kinevezték,
és hozzá két nyúlgyerek szép
kerekeket faragott...
Holnap reggel ha felébred
az aprócska nyuszilány,
aki jó lesz, eltolhatja
kankalinos patakpartra
nyuszitojás kocsiján...
Kellemes húsvéti ünnepeket kíván: Sebzett Angyal
|
|
Katona József: Az Andal
Be csendes az estve,
be bágyad a Nap,
be gyászra kifestve -
be hűlt ez a Lap!
Tövében elégve a déli sugártol
az ősz levelecske pörögve lepártol
s le sem jöve vettetik a Zephir-ártol
magán nyöszörögve az ősi határtol.
Csak egy üreg ásít
csak a liget int,
csak ingad a pázsit
csak ejti a színt!
Az életerő kifagy: ott, hol az ékkel
beéjeledő halom oldala kékel,
tünődve egy elfeketűlt döledékkel
csak a siket estveli csend tyütyürékel.
Elbódit az Alkony,
elömlik az ég,
elúszik az al-hony,
ellátszik a Vég!
Elállva marad bajait kilehellve
a megmerült tetem, ajk, szava, nyelve,
egy égi világbol alélt szeme tellve
fut Órionok kebelébe lövellve -
Kireppen az elme
(kicsalva eként)
ki, szive szerelme,
Ki így kiteként!
Üdv: Sebzett Angyal |
Rózsa, rózsa, rengeteg,
lányok, lepkék, fellegek,
lányok, lepkék, fellegek,
illanó könny, permeteg.
Lángoló menny, alkonyat,
csupa vér az ajakad,
csupa vér az ajakad,
ha csókollak, védd magad.
Minden árad, fut, remeg,
rádnéz, aztán ellebeg,
rádnéz, aztán ellebeg,
csak az Isten érti meg.
Messze libben a hajad,
nevetésed ittmarad,
nevetésed ittmarad,
mint kendõd a szék alatt.
Rózsa, rózsa, rengeteg,
lányok, lepkék, fellegek,
lányok, lepkék, fellegek,
illanó könny, permeteg.
Weöres Sándor: Részlet a Rongyszõnyeg c. ciklusból
Boldog valentinnapot: Sebzett Angyal |
Szia! Elhoztam neked Juhász Gyula Karácsony felé című versét:) Kellemes szünetet kívánok: Sebzett Angyal |
[62-43] [42-23] [22-3] [2-1] [Archívum]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
